Egy hónapos huza-vona-betegeskedés után ma voltam testileg-lelkileg legjobban.
A pszicho-látogatás után (pozitívan feltöltődve) egyből a vonathoz mentem...
És újra része lettem az életnek.
Hallgattam a madárcsicsergést, meg a szomszéd asztalnál ülők csacsogását.
Ruhatáramat pár szokatlan darabbal bővítettem: "máskorvihognékrajta-cipővel" :) a fura az, hogy passzol ;)
Szerintem megváltoztam. :)
A pólusaim eltolódtak hehe...
Sutba dobtam a böjtöt.
És megittam fél liter kólát :D
És élveztem a jó időt egy gyorsbüfében.
Megérintett az élet élvezete.
Egyedül a városban magammal.
És sírhatnékom volt. De mégis jól voltam.
Csak szokatlan volt.
Tervek nélkül, csak úgy...
Nem kell rohanni, alkalmazkodni.
Szabad vagyok! Szokatlanul laza.
Szép ez a nap.
Az élet része vagyok!
