2012. december 31., hétfő
Újra beengedtem a zenét az életembe
Ott persze mindent szétszed darabjaira és elém tartja egyenként azokat.
Előbújnak érzések is, szívdobbanások a zene ütemére, könnyek. Mintha érezném, ahogy haladok előre, nemcsak észrevétlen eltűnnek dolgok bennem.
LÁTOM lépteiket, látom őket elsétálni, futni, s néha rohanni is...
Mintha összeforrott részeket szakítana fel bennem. Bugyog, kitörni készül, de hagyom... nem fogom megakadályozni. Túl régen várok már erre. Most megtaláltam a kulcsot hozzá.
Fel vagyok készülve, kezdődhet az élet...
Szimbóluma ez a nap önmagamnak MOST.
(recept a zenéhez: Bon Iver)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)