Betegeskedem...

kicsit kimaradt a gondolatelemzés. Túl kábult voltam hozzá. Most arra ügyelek, hogy ne szédelegjek, és a fejem abbahagyja a fájást... (jaaaaaaj, magyar tanárnőm most biztosan emleget) :)

Zuhogó eső az utóbbi napokban, ezért is volt szerencsém, hogy pont akkor voltam bezárva. :)

Most volt időm gondolkodni... Feltűnt, hogy az emberek körülöttem valahogy nem fogják a visszafogott, apró jeleimet. Valahogy nem reagálnak rá. Átnéznek rajtam. Én ezt nem értem. Miért kell megvárni, amíg belül már ordítok, és kiássuk a csatabárdot??? Nem lehet egyszerűen reagálni a visszafogott jelzéseimre?? (Vagy ez csak nálam van így, és én magam vagyok a hibás, mert nem vagyok keményebb???)
Én nem akarok keményebb, mogorvább, gonoszabb, magammögöttmindenhidatfelégetőbb lenni... De az az érzésem, hogy az emberek ezt várják el, addig nem nyugszanak, amíg meg nem teszem.

Bevallom, tartok tőle, hogy mi fog történni akkor... Mert hogy meg fog történni, az elkerülhetetlen, már látom. A legjobb, ha fejlődésem fontos lépésének tekintem. De nyomaszt... Miért nem lehet békésen tisztázni a dolgokat? Miért kell egyből fejjel menni egymásnak? Persze ez csak akkor működik, ha mindenki ugyanazzal a fegyverrel harcol. Hiába mozgok én a finom-érzelmi-szinten, ha a többi azt lehet, hogy nem is érzékeli. És hiába mozognak ők a harcoljunk-haver-ha-máshogy-nem-érted-szinten, ha nekem határtalan sok idő kell ahhoz, hogy hajlandó legyek ilyen alpári eszközökhöz fordulni... Mivel a valószínűsége annak nagyobb, hogy én kibukok, minthogy ők finommechanikailag fogják az érzéseket, nincs más választásom, mint megtanulni utat vágni magamnak az élet sűrűjében.

Lelkileg készülök rá - és máris felemészti az energiaszintemet. Brrrrrrrrrrr...
De készülök rá...

Böjt 2...

El is felejtettem említeni a múltkor, hogy végül is miben maradtam a böjtöt illetően. Az egészségtelen fehér liszt és csoki minden fajtája, kóla, édesség.... Az egészségtelen cukor... Hát, nem mondom, szerintem ezt nem gondoltam végig rendesen :)

Viszont valamire rájöttem: a böjt kreatívvá tesz :)... Ma palacsintát csináltam kukoricalisztből (édesítőnek egy kiskanál méz lett)... Meg lehetett enni, a hirtelen édességetakarok-lendületemet is sierült lecsillapítania. És persze megállapítottam, mennyi (fehér) kenyeret fogyaszt az ember, mert az a legkönnyebben elérhető. A városban enni ezzel majdhogynem lehetetlen lett (főleg az édességtilalmi ráadással)... Már alig várom a húsvétot :)

Emellett újra neki kell lendülnöm rendet pakolnom az életemben (elsősorban a lakással kell újra elkezdeni)... Letükrözi az érzelmi állapotomat a környezetem. Halmozódnak megint a sarkok, az itt-ott levetett ruhák, papírok... Pedig a múltkor olyan jól haladtam. :(

Ma jó kis vasárnapi lógás van - jót is tesz... Kivételesen nincs is rossz lelkiismeretem, mert nem vagyok tevékeny. Most egyszerűen jót tesz a semmittevés. :)

Megyek is tovább tevékenykedni... :)
(ja, és szerintem maradok a kétnaponta írásnál - ez így alakult ki és jól bevált stressz nélkül)