2011. március 27., vasárnap

Szegénységi bizonyítvány

Feltűnt, hogy milyen sokat gondolok arra, mennyire és milyen módon könnyíthetném meg a körülöttem lévők életét. Hogyan segíthetnék nekik. Feltűnt továbbá, hogy én ezt önmagamért nem teszem meg. :(

Enyhe sokkhatás, mert mi az, hogy én önmagamra nem pazarlom ezt az energiát? (Ami, ugye, önmagában nem pazarlás, de mégis a célirányzat kissé hibás) Nem vagyok én magamnak elég értékes, hogy a SAJÁT életemet akarjam MAGAMNAK megkönnyíteni?? Úgy tűnik, jelenleg így működik a gondolatmenetem. Nem tudom, mikor és hogyan került ez a hiba a berendezés működésébe, de hibának hiba, mert ez nem egészséges.

Tudatában vagyok ennek, látom is az erőfeszítést mások életének, energiájának, összhangjának való felépítésében. DE nem látom ugyanezt nálam. Az agyam fogja a jelzést, észrevette a hibát, dolgozik rajta. Tulajdonképpen nincsen különbség a mások életének megkönnyítésének eszközei és a sajátom között. AKKOR hol a különbség? Abban, hogy másokat önmagam elé helyezek? Abban, hogy én csak a sor végére kerülök? Mióta csinálom ezt? Miért nem vettem én ezt hamarabb észre? Miért nem vették ezt a szüleim észre? Mert ezt csináltam már általános suliban is. Igencsak szegénységi bizonyítvány ez. Nem az a letaglózóan kimondott "szegénységi bizonyítvány"-szöveg, úgy lefitymálóan. Nem, egész egyszerűen csak maga a tény, hogy ez bizony tényleg egy szegénységi bizonyítvány. :) Ami máris gazdagabbá lett azzal, hogy fel lett fedezve, hogy foglalkoznak vele. Tehát nevezhetjük akár középosztálybeli bizonyítványnak is azóta ;)

Még nem jöttem rá annak az útjára, hogy az értelemtől az érzésig megteendő út hogyan lenne lerövidíthető :) (Persze, hogy rövidíteni akarok hehe) Tudom, hogy az első lépés az, hogy elfogadjam önmagamat. Tudom, hogy a következő lépés (akár párhuzamosan is) egy reális én-kép. A belülre kivetített mostani diafilm kicsit mintha idejétmúlta masinával lenne lejátszva. Ha egy korszerűbbre rakom át (nem a félelmeken, és behatárolt tudaton keresztül nézem), meglátom az éles kontúrjaimat. Valószínűleg azt is, amiért a barátaim a barátaim. :)
Látom a képet, amit ŐK látnak rólam.

A végén pedig majd megkapom a gazdagsági bizonyítványomat munkám, pontosabban önmagam elismeréséért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése