Nem volt betervezve

mára az írás, az ide-írás. Úgy gondoltam, a tegnapi nagy lépés után nagy a valószínűsége egy nagyobb szünetnek. De éppen ültem a kádban, és próbáltam lazítani, amikor a szavak, a gondolatok csak úgy tolakodtak az agyamban, mind ki akart onnan szabadulni.

Az agyjárásnak nálam nincs semmi apropója. Ez úgymond állandó állapot nálam. A kiírni akarás szintén. A mostaninak az apák kihatása lányaik érzelmeire témájú könyv adta az ihletet, innen már csak egy cérnaszál, hogy párhuzamot vonjak saját életem és a könyvben leírtak között.

Pszichoterápiára járok (általában kevésbé tetszetős módon pszicho-nak nevezem, csak úgy néni, bácsi, doktor nélkül - egész egyszerűen csak az egyszerűség kedvéért (ajaj, szóismétlés hehe, de most hagyom)...)...
Viselkedésterápia. Nem azért, mert őrült és esetleg közveszélyes lennék (nem tudok róla, bár tudom, ez nem annyira meggyőző, mert ha az lennék sem lennék ezzel valszleg tisztában ;) ), hanem mert dolgozok magamon - évek kemény felismerései, öntükrözés -, de egy pontnál fel kellett ismernem, és mindenekelőtt be kellett ismernem, hogy szégyen, nem szégyen (először úgy éltem meg, hogy igenis az!), segítségért kiáltok. Szerencsémre komolyan is vettek, és egy nagyon aranyos pszicho-néninél kötöttem ki. :) És most araszolunk, araszolok, mert ugye, a munka nagy része mégiscsak rajtam marad.

Úgy látom, jó szokásom szerint már megint elindultam az ágnál, és már most a szerteágazó fa apróbb ágainak leveleinél járok. Hát, ez nemigen fog mostanában megváltozni, úgyhogy a megszokást ajánlanám ;)

Pánikolok mindenkitől, félek az elvárásoktól, az eddig felépített mentsváram már romokban hever. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy úgy érzem magam, mint egy lego-vár, darabjaira szedve, a darabok szanaszéjjel. Az újjáépítésen munkálkodom. Haladok, mint a csiga, lassan bár, és csúszós nyálkát hagyok magam után, de előbb-utóbb meg kell hogy érkezzek. :)

Igen, tizen-huszonév után rádöbbenek, hogy én tulajdonképpen optimista vagyok. (Persze, különben nem is kezdtem volna neki a legózásnak hehe)

Hirtelen nekilendülésből jól leszedtem a mondanivalóm "fölét"...

Most ennyi.