mintha egy szikla ülne a mellkasomon. Sms érkezett: nyomasztó hangulat a mobil másik oldalán. Pici (én) már ebből a távolságból is magára veszi a nyomorult hangulatot, hagyja magát a mélybe húzni. De miért is?? Megszokásból, tudat alatt, egyszerűen mintha elfordítanák a kapcsolót, ping! - és odavagyok. Zuhanás ezerrel, megállás csak a padlón. Onnan meg lehet megint a magasba mászni, ezzel halom energiát elfogyasztani - feleslegesen! Ó, hogy ez engem mennyire idegesít! Miért nem tudok elszakadni ettől? Tudom, agyban, elméletben nagyon jó vagyok... mindig is a kivitelezéssel van probléma. :)
Tisztában vagyok vele, hogy nem jó, mégis teszem. Úgy, mint azt, hogy leiszom magam... kólával. Az a tézisem, hogy szerintem nekem kólafüggőségem van, alkohol helyett. (Á, amúgy nem ANNYIRA vészes - kérdezd csak a fogaimat, szívesen tartanak neked előadást az ő szemszögükből)... Már megint elkanyarodtam. A kólánál tartottam... vagy inkább a függőségnél? Mindenesetre elég praktikus, a meg-élhetésem szempontjából pedig úgymond életmentő, hogy CSAK kóla és nem alkoholfüggő vagyok egyes - hirtelen rámtörő - padlónvagyokaztakaromhogyérezzemhogyélek-napokon. Ilyenkor feltör bennem az életérzés hiánya, a vágy, hogy érezzem, vagyok. És ehhez valahogy a kóla is hozzátartozik. Alkoholt nem sokat iszom, nem is mind ízlik, már ez is szerencse. Nem cigizek, nem kávézok... Hát, kérem, valami azért nekem is kell, nem igaz? ;)
Úgy látom, a mai este elég kanyargós... meglehet... Ma már háromszor kezdtem neki fejben az írásnak - felettébb bosszantó módon egyszer sem a gép előtt ültem, hanem kint élveztem a napsütést, és bebeszéltem magamnak, hogy javulóban vagyok, mert a szombati napomat nem padlózva, deprisen töltöm otthon a 4 fal között (nem tudom, mi is a baj ezzel??? én nagyon jól érzem magam a falak között, csak halom könyv és internet legyen). Ma futottam, aztán a kicsiny "falum" egyik végéből (ahol lakom) a másikba lötyögtem barátosnémmal, aztán eszembe jutott, hogy vérnarancsot akartam venni, de nincs nálam a kocsi, sebaj, ma kondinap van alapon megfogtuk kétoldalról (nem két oldalról??? most bocsi, de nem lesek utána, mert elfolyik a mondanivalóm fonala hehe) a 12 db 1kg-os vérnarancshálókkal tele kartondobozt és a falu másik végéből enyhén lassuló sebességgel - állandó helycserés támadással - az egyik végébe végre megérkeztünk. Üdítő volt elengedni a ház előtt az egész pakkot. :)
De alapvetően nem ezt akartam írni. Illetve ha kijött, hát biztosan akartam - tudat alatt...
Struktúra, STRUKTÚRA - ez hiányzik nekem. Most is ugrálok egyik ágról a másikra. (Amúgy meg ha lazítani akarok megtanulni, lehet, hogy az első út azon vezet, hogy elfogadom a majom-kodást?? azok ugrálnak, nem?) Most nem stresszelem magam emiatt. Még mindig a padlórakerítettazsms-érzelmi állapotban vagyok.
Témát váltok, ettől fáj a fejem. Nem kellene ennyit gondolkodnom. Egyszerűen csak hagynom kellene, hogy a titkos énem átvegye testem (és agyam) felett az uralmat, és a szakadéknál azt mondja, hopp akkor én most leugrom, oké?....... DE erre még nem vagyok hajlandó. Nem biztosítókötél és nem ejtőernyő nélkül.
De ez az álmom. Belevetni magam a nagy semmibe, akkora önbizalommal, ami felfog, ha tényleg leesek. Mint egy puha gumimatrac.
A másik álmom egy olyan vastag bőrt kialakítani magam köré, hogy a bántások, szúrkálódások ne érjenek el hozzám. Egyfajta rinocérosz-szerűre gondoltam. :)
Ennek persze tudom, az a feltétele, hogy a mostani ruhámat (máskor hagymahéjaknak is titulálom őket), ami tele van hibás, illetve már idejétmúlta programokkal, levetkőzzem (innen akkor csak 18 éven felülieknek szól a blog - hehe)......
Van valami napi határa a blogírásnak? Ha nincs, attól tartok, ez olyan mint egy szabadjegy nekem.... Nekem ez nagyon tuti! Másoknak talán nem... :)
Sok dolog ment át a háromszori nemültemsajnoséppengépnél-gondolatblogolásomnál... Szokás szerint ezek viszont hamar el is tűntek a távolban. Jelenleg nem ismert helyen tartózkodnak, de nem aggódom, mert úgy gondolom, ha az kell, hogy leírjam őket, akkor majd le is fogom :) Ez egy igen praktikus nézet, szerintem is, csak egy hibája van: az, hogy amikor igazán szükség lenne az agynak eme laza hozzáállásához biztos lehetek benne, hogy éppen uzsonnaszünete van, vagy valami ilyesmi. Tehát az idő-hely-alkalom-agy-koordináció még kiépítésre vár.
(Most csak nekem van az az érzésem, hogy kissé összpontosítatlanul ültem ide és most rárobbantom magam a világra???)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése