Túlságosan is sok dolog történik. Az agyam tele, a szám, a kezem alig tudják követni.
Rohamtempó :) Óriási!!!
Érzem, ahogy pulzál az élet... A ritmusa...
Honnan ez az energia? És ez még nem az összes. Még szunnyad nagyon sok... Én meg csak ámulok!!
Megteremtettem magamnak a saját bunkeremet, ahol befészkeltem magam...
Innen, a biztonságból irányítom magam. Már lebomlottak a lelkiismeretfurdalások, "testőröm" védi a kaput, segít. És én erősödöm... Egyre inkább!
Bevallom, kicsit
A kerítéseimet, amik (jó munkát végeztem, mint mindig!) nem nagyon akarnak magától az idő-vasfoga-rágcsálástól kibukni. Hát akkor döntsük!! :)
Kicsit reszketősen erőtlenné tesz ez a fejlődés... DE mintha az elhullt, legyengült energia-részecskék csak helyet szabadítanának fel az ereje teljében "pukkadozó" újjászületett ERŐNEK!!
Erős vagyok és a világ újra kivilágosodott, én pedig megint elkaptam...
Sikerült egy világos, tudatos pillanatot nyakon csípni, egy időre látni, érezni!!
Szívesen megtartanám örökre.
A látható időszakok egyre hosszabbak, és az élmény megmarad bennem. Emlékszem rá! És az elme, a test egyre inkább vágyakozik utána. Újra és újra.
Hatalmas érzés! Mekkora hatalmam van!
Az ember egy csoda...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése