Tizenakárhány év után először érzem azt, hogy valamiféle gyökeret kezdtem itt ereszteni...
Ahogy a gyökéren keresztül elkezdek táplálkozni az itteni földből.
Tipikus későn érő :)
Jobb később mint soha...
És mintha erre az érzésre visszaköszönne egy másik, egy másik gyökérből:
Ma hirtelen annyira átjárt, hogy én mennyire nagyon szeretem a szüleimet. Annak ellenére, hogy nem vagyunk az a szeretet-kimutatós típusok...
És akkor ülsz a város közepén és érzed, annyira mélyen magadban... és elönt...
Hihetetlen érzés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése