Ha evészavaros emberkével ülsz az asztalnál, te és a párod célja az, ami a másiknak a betegsége, problémája, azaz a fogyás, akkor mi a teendő?? Pontosabban szólva nem is az ő problémája, hanem a személyiségének egy részét az evészavar benyelte, és most uralkodik rajta. Különbséget kell tenni közte és az EvésZavar (EZ) között! Nagyon fontos!
Ilyesfajta tippeket azért kaptunk is a terapeutájától, de arra nincs hasznos tanács, hogy a vacsoránál a nyomasztó hangulat miatt (csak később döbbenek rá teljesen) falom az ételt befelé a "nemtudom,hogyviselkedjek"-nyomás miatt.
Hogy lehet ezen túljutni? Hogy lehet természetesen viselkedni egy ennyire természetellenes helyzetben?
Igazából leginkább tippeket lesnék el tőle, dehát jó példával kell eljárnom...
Ez a láthatatlan "hatalom", amit ránk telepít... LE AKAROM VETNI!!!
De persze ez sem olyan egyszerű. Bármit is mondok, támadásnak véli és eszeveszett védekezésbe kezd (nem is ő, hanem EZ benne...)
Mit tegyek? A harmóniaigényem, ami tulajdonképpen nem más mint konfliktuskerülés, útjában áll a harcnak. Meg persze az ő jelenlegi labilis, nagyon nem megterhelhető állapota is.
Valahogy nagyon nem hiányzik éppen most nekem ez a kettészakítottság. Magamnak is alig van erőm, energiám jelenleg, és még ami van, azt is be kell osztanom. Mély lélegzet, és tudom, hogy újra megy majd minden tovább, és valahogy a nemlévő energia is előkerül, mert ha kell, mindig összeszedem valahogy. (De lehet, hogy ez most már tényleg az utolsó csepp lesz az én nem létező energiatartalékomból is??) Kicsit aggódom. Érte. Magamért.
Ez a tehetetlenség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése