Sokáig hagytam szunnyadni, most végre sikerült az igazi ÉN-em egy részét újra megkaparintani.
Érzem a vér lüktetését, tudom, hogy a részem. Legalább ebben nem kételkedem most már. Hogy is hagyhattam sorvadni éveken át? Hogy is tagadhattam meg magamtól? Milyen felhőknek sikerült ennyire elállniuk a ki-látásom útját, hogy még a gondolataimból is majdnem sikerült eltűnnie?
Ó, keserű döbbenet, mily drámai feleszmélés!
Minden szó levegő haldokló tüdőmnek, minden gondolat újat és még újabbat szül.
Írok... Létezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése